Területpolitika helyi szociális ellátórendszert érintő döntéseinek hatása a vidéki helyi társadalmak (falvak és kisvárosok) népesség megtartó képességére és a helyi hatalom érdekérvényesítésére = Decision of the Regional Policy effect on the Local Organisation of Social Services an the preservation of the population ability of the Rural Local Society (village, small-town) and the Assertion of the Interests of Local Governments

摘要

A kutatás rávilágított arra, hogy a területpolitika "beavatkozási" kísérletei 1990-2002 között, a kistérségek életvilágára; társadalmi dinamikájára, s a településeinek fejlődési trendjére, vagy azok gazdaságára igen csekély számszerűsíthető hatással voltak: Az elemzésekből kitetszik, hogy a decentralizált forrásallokáció inkább kedvez a vidékies kistérségeknek, míg inkább a centralizáltan kezelt fejlesztési támogatások a városias kistérségekbe, városokba jutottak el. Feltételezhető, amennyiben ha a terület- és településfejlesztési források nagyobb arányban jutnak decentralizált elosztási rendszerbe (a megfigyelt időszakban 14% volt), akkor abban az esetben a vidékies kistérségek nagyobb arányban juthatnának támogatáshoz, de a forrásallokáció decentralizációja önmagában nem garantálja a hátrányok leküzdését, mert a fejlettség szintje és fejlesztési források mértéke között nem mutatható ki közvetlen kapcsolat. Minden bizonnyal, a hatékony település- és területfejlesztés nem a centralizált és a decentralizált szintek prioritásán múlik egyedül. A struktúra egészét szükséges érinteni, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési források a kívánt eredményt elérjék; a leszakadó kistérségek felzárkózását, a fejlettebb kistérségek számának gyarapodását. A fejlesztési források hatékonyabb felhasználását minden bizonnyal az endogén források alaposabb feltárása és ehhez időben rendelt külső források csatlakoztatása jelentené. E fejlesztési stratégia erősebb kooperációt követel meg a helyi társadalmak szintjén, és nyitottabb, reflexívebb politikát igényelne a kormányzati szintek irányából. | The research revealed that intervention of regional policy between 1990 and 2002 took only a little effect on the life-world and social dynamics of small regions and on the development or economy of their settlements. It is obvious from the analysis that decentralised resource allocation was rather propitious for rurality small regions while urbanity small regions and cities benefit more from centralised development subsidy. Presumably if regional and settlement development resources would get into decentralised allocation in a higher rate (14% in the observed period) rurality small regions may get more subsidy. However, decentralisation of resource allocation itself will not ensure overcoming the disadvantages because it cannot be shown that there is a direct connection between developmental level and the amount of development resources. In all conscience effective regional and settlement development do not depend only on the priority of centralised and decentralised levels. The whole structure should be concerned so that the available development resources have the required effect on improving the underdeveloped small regions and increasing the number of developed small regions. In all conscience development resources could be used more efficiently by a deeper revelation of inner resources and connecting outer resources to them. This development strategy requires closer cooperation in local society and opener and more reflexive governmental policy.