Középhegységi zonális fafajok klímaérzékenységének ökofiziológiai vizsgálata, különös tekintettel a vízforgalmi sajátosságokra = Ecophysiological study of trees species of climate-zonal forests covering Hungarian central range, with special focus on water budget

摘要

A hazai erdővegetációban meghatározó cseres-tölgyesek két fafajának klímatoleranciáját befolyásoló ökofiziológiai folyamatokat finom időfelbontású, folyamatos in situ mérésekre alkalmas monitorozó rendszerekkel és „kampányjellegű” mérések során vizsgáltuk. A fafajok időjárási fluktuációkra adott válaszreakcióinak az értékelése során a kontrasztos időjárású évek, és éven belül pedig a száraz-csapadékos időszakok eredményeit vetettük össze. Szárazság- és hő-stresz felléptekor a fiziológiai zavarok jó indikátorának bizonyult a klorofill-tartalom és az Fv/Fo és Fv/Fm klorofill fluoreszcencia paraméterekkel becsült potenciális fotokémiai aktivitás csökkenése. Aszályos időszakban a Q, petraea vízforgalma erősebb sztóma-szintű szabályozást mutatott, mint a csertölgyé. Ezt erősítették meg a leveleiben mért a magasabb delta 13C (kisebb negatív) értékek. Dendrométerekkel követtük nyomon a törzsek radiális növekedését. Ezek a 30 perces időfelbontású mérések lehetőséget adtak a transzspirációval összefüggő napi kontrakciók, és a törzs (fa) vízdeficitének a megállapítására is. Száraz, aszályos időszakokban a Q. cerris törzsében a kisebb amplitúdójú vízdeficit változások nagyobb törzsbeli vízraktárra utaltak. A xilém nappali nedváramlásának a középértéke a csertölgy esetében rendszerint magasabb volt. Nyári időszakban, a szárazság-stressz erősödésével mindkét faj esetében csökkent a nedváramlás intenzitás és szoros összefüggésben változott a potenciális evapotranszspirációval. | We studied ecophysiological processes that may affect the climate tolerance of two oak tree species dominating the Hungarian forest vegetation. Continuous in situ monitoring systems with fine temporal resolution were set up and “campaign-like” measurements were performed. Results from contrasting growing seasons and from dry and moist periods within the same year were used for analysis of responses of tree species to fluctuations of weather conditions. Decrease of leaf chlorophyll content and photochemical activity estimated by means of Fv/Fm and Fv/Fo chlorophyll fluorescence parameters were proper indicators of physiological disturbances. During drought water budget of Q.petraea was under stronger stomatal control than that of Q. cerris. It was also supported by the higher delta 13C (less negative) values in leaves of former species. Annual course of radial growth were followed by dendrometers. These fine-time measurements also offered possibility for estimating the transpiration-driven maximum daily shrinkage and water deficit of stem. Water deficit fluctuated less in stem of turkey oak which reflected larger water storage in the stem compared to sessile oak. During increasing drought in summer the sap flow density of both species decreased in strong correlation with the potential evapotranspiration.