A sztoikusok és az állatok: Húsevés vagy vegetarianizmus?

摘要

A sztoikus filozófusok állatokkal és vegetarianizmussal kapcsolatos nézeteiről eddig nem született tanulmány. Ennek magyarázata az, hogy a sztoikusok az állatoknak önmagukban nem szenteltek nagy figyelmet. A sztoikus filozófia középpontjában az ember és az embernek az istenekhez fűződő viszonya áll. Mindazonáltal az ember maga is a „lelkes élőlények” (ἔμψυχoν) csoportjába tartozik, ugyanonnan indul, ahonnan az állatok, csak éppen az „értelem” (λóγoς) kifejlődésével célja magasabb szintre emelődik: a természet elsődleges kívánalmairól az erényre. Tanulmányomban a sztoikusok állatokkal szembeni hozzáállását vizsgálom meg az ókori források alapján, különös tekintettel a húsevés és a vegetarianizmus problémájára. Az első részben az állati és az emberi lélek ismeretelméleti különbségét tárgyalom, a másodikban az állatok lételméleti helyzetét, a gondviselés kérdését és a teleológiát. Az elemzés során a sztoikus filozófusok bámulatos egységre törekvése mögött felsejlenek azok a belső ellentmondások, amelyektől egyetlen olyan rendszer sem lehet mentes, amely végső és egységes magyarázattal kíván szolgálni a világ jelenségeire. | On the views of Stoic philosophers on animals and vegetarianism no specific study has been written so far. The reason for this may be the fact that the Stoics had not paid much attention to animals in themselves. In the centre of Stoic philosophy we find man and his intimate relationship to the gods. However, man himself belongs to the class of beings “endowed with soul” (ἔμψυχoν), like animals, and shares a common starting point with animals, but when “reason” (λóγoς) comes to be developed in his soul, man’s aim is shifted to a higher level: from seeking the fulfilment of the first requirements of nature to virtue. In this study, I wish to have a closer look at the Stoics’ attitude to animals on the basis of ancient Greek and Roman sources, with special regard to eating meat and vegetarianism. In the first part, I shall discuss the epistemological distinction of the Stoics between animal and human soul. In the second part, I shall treat such subjects as the ontological status of animals, providence and teleology. Throughout my analysis, I hope it will become clear that behind the admirable efforts of the Stoics to create a perfect unity in their system, there are grave contradictions which are characteristic of all systems that try to give a single and uniform explanation to the world’s phenomena.