A talajok termékenysége, anyagkorforgalmi transzformációs és tározó potenciálja, homeosztázisa, regenerációja, valamint Foldünk biogeokémiai ciklusaiban betoltott szerepe - ma már tudjuk - nagyrészt mikroorganizmusok tevékenységén alapul. A mikroorganizmusok Foldünk élo biomasszájának jelentos hányadát képviselik. A mikrobiális biomasszához kotheto tobbek kozott a foldi N-kotés és denitrifíkáció jelentos hányada, a C-korforgalomban a mineralizáció szárazfoldekre jutó részének kb. 80%-a. Ugyanakkor az immobilizált szén jelentos része is a mikroorganizmusok ellenorzése alatt áll. A humusz (széntartalma globálisan 700-3000 Gt) - melynek keletkezésében és bomlásában is a mikrobáké a donto szerep - becslések szerint a légkor széntartalmának (700 Gt) 1-4-szeresét teszi ki (WOODWELL et al., 1978), míg a tozegé (165-862 Gt: HAMPICKE, 1979) is elérheti a légkor szénkészletének nagyságát. Nagyobbrészt a mikrobák mukodésének koszonheto a talajok szerkezetét, vízháztartását, tápanyagmegkoto képességét befolyásoló lipidek (JANDL et al., 2004) és humuszanyagok képzodése. Mikrobák végzik olyan anyagok eltávolítását, melyek felhalmozódása vagy tartós jelenléte átalakítaná a vizeket, a talajt és novényzetét (pl. holt biomassza, állati ürülék; novényvédo szerek és más humán eredetu szerves szennyezok). Mindezek mellett a mikroorganizmusok egy része külonosen érzékeny a külonbozo kornyezeti hatásokra,melyekre adott válaszukat a biomassza, a kozosségi struktúra és külonbozo aktivitások, valamint külonbozo biomarkerek változása tükrozi (WHITE et al., 1998). Az általános indikátor elv (JUHáSZ-NAGY, 1993) alapján biomarkerek alatt mérheto, az adott élo rendszer állapotát, hatásokra adott válaszait tükrozo, anatómiai/sejttani vagy biokémiai indikátorokat értjük.
展开▼
