Kína az elmúlt több mint három évtizedben szegény, elmaradott országból a világgazdaság egyik legfontosabb szereplője lett. Szocialista rendszerét egy sajátos kapitalista rendszer váltotta fel, miközben politikai struktúrája lényegében változatlan maradt. A folyamatok során a vezetés mindvégig ügyelt arra, hogy a kommunista párt egyeduralmát semmi se veszélyeztethesse, ugyanakkor megfelelő források álljanak rendelkezésre hatalma megtartásához. A tanulmány a kínai reformfolyamatot politikai gazdaságtani szempontból vizsgálja, különös figyelmet szentelve az intézményi változásoknak. Bemutatja, milyen okok és tényezők álltak a reformok elindításának hátterében, milyen változások következtek be a szereplők érdekviszonyaiban a reformok előrehaladtával, és mire lehet számítani a reformok jövőjét illetően. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi rendszer érdekviszonyai a reformok folytatása ellen hatnak, ellehetetlenítve a piacgazdaság intézményrendszerének további kiépítését. A járadékok és privilégiumok az elitet abban sem teszik érdekeltté, hogy komolyabb politikai reformokat hajtson végre, így a kialakuló csapdahelyzet megakadályozza az átmenet kiteljesedését.*udJournal of Economic Literature (JEL) kód: D72, P16, P26, P30.
展开▼
机译:在过去的三十年中,中国已经成为世界经济中最重要的参与者之一,这是一个贫穷而落后的国家。他的社会主义制度被独特的资本主义制度所取代,而其政治结构却基本保持不变。在整个过程中,领导层确保一切都不会危害共产党的垄断,但与此同时要提供足够的资源来维持共产党的权力。这项研究从政治经济学的角度审视了中国的改革进程,特别侧重于制度变革。它提出了发起改革的原因和因素,随着改革的进行而使行为者的利益发生变化,以及对改革的未来有何期待。当前制度的利益似乎抵消了改革的继续,使得不可能进一步建立市场经济的制度体系。年金和特权并没有使精英阶层对进行更认真的政治改革产生兴趣,因此出现的陷阱状况阻碍了过渡的完成。* UdJournal of Economic Literature(JEL)代码:D72,P16,P26,P30。
展开▼