A biopolimerek termelese es felhasznalasa vilagszerte folyamatosan novekszik [1,2]. Ezek az anyagok szamos kornyezeti elonnyel birnak: megujulo forrasbol allithatok elo, esetenkent biologiai uton, rovid ido alatt lebonthatok, szamos tipusuk mindket emlitett feltetelnek megfelel. Kemiai felepitesuknek koszonhetoen az elo szovetekkel jol osszeferhetok, azaz biokompatibilisek. Ennek kovetkezteben szeleskoruen alkalmazzak ezeket az anyagokat az orvostudomanyban. A novekvo termelokapacitasok ellenere azonban aruk jellemzoen magasabb a hagyomanyos versenytarsaikenal, mig tulajdonsagaik (feldolgozhatosag, zarokepesseg, szilardsag, utesallosag) gyakran nem kepesek teljesiteni a muanyag-feldolgozok, illetve a felhasznalok elvarasait. A piaci igenyek kielegitese erdekeben tehat mindenkeppen szukseges a biopolimerek modositasa. Erre szamos kemiai (kopolimeriza-cio, ojtas, funkcios csoportok helyettesitese) es fizikai (lagyitas, keverekek es kompozitok keszitese) modszer kinalkozik. Jelen munkankban a politejsav (PLA) tarsitasanak lehetosegeit vesszuk sorra, ezen belul is kiemelten foglalkozunk a PLA szempontjabol legfontosabb teruletekkel, a merevseg es az utesallosag javitasaval.
展开▼
