A tanulmány a francia forradalmi és a napóleoni háborúk időszakában fennállt császári-királyi huszárságra vonatkozó történeti irodalom fejlődését tekinti át. Kezdve, mintegy alapvető előzményként a magyarországinál jóval korábban indult és eleinte sokkal jelentősebb ausztriai hadtörténetírással. A hivatalos ausztriai hadtörténetírás kibontakozása ugyanis már a XIX. század elején kezdetét vette. Ennek keretében 1808-tól kezdődött meg az első ausztriai hadtudományos folyóirat az Oesterreichisch-militärische Zeitschrift kiadása is. A kiegyezést követően a közös hadsereg által támogatva az ún. ezredtörténetírás műfaja vált meghatározóvá, az ennek révén született munkák máig a legrészletesebb, nélkülözhetetlen forrásaink a huszárság történetére vonatkozóan. Az első, széles forrásbázison nyugvó, tudományosnak tekinthető munkák azonban csak a XIX. század utolsó évtizedeiben születtek.udA tudományos igényű hadtörténetírás megalapozása hazánkban is a XIX. század végén vette kezdetét, amit az első magyar hadtörténeti folyóirat, a Hadtörténelmi Közlemények megindítása, illetve az első magyar hadtörténeti összefoglaló munka megszületése jelzett. A két világháború közötti militarizált időszakban a huszár különösen hangsúlyos, gyakran idealizált szerepet kapott a nemzeti hadtörténetírásban, így a korszak reprezentatív hadtörténeti szintézisében, A magyar katona. Vitézségünk ezer éve című munkában és természetszerűleg az 1936-ban napvilágot látott újabb huszármonográfiában is. A második világháborút követően ugyanakkor jelentős mértékben háttérbe szorult a hazai történetírásban, ami még a magyarországi marxista hadtörténetírás legnagyobb vállalkozásaként 1984–85-ben megjelent Magyarország hadtörténete című munkában is egyértelműen érezhető. A rendszerváltozás időszakától kezdve viszont, részben a számos hagyományőrző egyesületnek köszönhetően, a huszárság ismét reneszánszát éli, ami a témával foglalkozó irodalomban is tetten érhető. Jellemző, hogy 1999-ben és 2000-ben egyaránt napvilágot látott egy-egy színvonalas monográfia a huszárságról. Az ugyancsak 2000-ben megjelent, eddigi utolsó magyar hadtörténeti szintézisben a nemzeti tudat erősödésének köszönhetően a huszárság szintén jelentőségének megfelelő bemutatásra került.udÖsszegezve azonban megállapítható, hogy a címben jelzett téma önállóan kevésszer került feldolgozásra, inkább csak átfogó művek keretében, fejezetek szintjén. Ezek is döntően egyfelől ismeretterjesztő jellegűek, másfelől gyakran több szempontból idejét múltak. Ennek következtében még számos feladat áll a téma kutatói előtt.
展开▼
