A gazdagsági stagnálás 'színe' és fonákja = The “bright” and gloomy side of economic stagnation : Jó az exporttöbblet és az adósságcsökkenés, de rossz a tőkekiáramlás és a beruházás-visszaesés?

摘要

Magyarország európai összehasonlításban kiemelkedő exporttöbblete, s az ország ebből is következő jelentős nettó külföldi hitelnyújtása voltaképpen tükörképe a fizetési mérleg pénzügyi mérlegében regisztrált jókora hiánynak (a tőke kiáramlásának) és a magánszektor, illetve az ország mérséklődő külső eladósodásának. E folyamatok hátterében azonban a gazdaság lehangoló jövedelmi, fogyasztási és beruházási folyamatai állnak. Ezért indokolatlan egyfelől sikerként ünnepelni az exporttöbbletet, másfelől sajnálkozni a tőke kiáramlásán és az alacsony (csökkenő) beruházási rátán. Ezek a jelenségek ugyanarról szólnak különböző metszetben, s azokat még csak nem is közgazdasági teóriák, hanem egyszerű mérlegösszefüggések kapcsolják össze. Miközben nemzetközi összehasonlításban számszerűsítjük ezeket az összefüggéseket, egy félreértésre és egy mellőzött jelenségre is felhívjuk a figyelmet. A 2012-ben tapasztalt jelentős tőkekiáramlást olykor „tőkemenekítésként” értelmezik, ez azonban nem olvasható ki az adatokból. Ellenben alig fordul figyelem arra, hogy a magánszektor nettó (amortizáció nélkül számított) beruházásai példátlanul alacsony szintre, a GDP 1%-ára csökkentek. Beruházási fordulat nélkül sem az exportnövekedés fennmaradására, sem a gazdaság élénkülésére nem lehet számítani, ám a beruházások és a lakossági fogyasztás remélhető emelkedése növekvő importtal jár, ez leapaszthatja az exporttöbbletet, ami viszont átmenetileg visszafoghatja a gazdasági növekedést. | Over the last few years Hungary has posted large and increasing surpluses in its trade balance. The country has also become a net lender to the rest of the world, revealed by the surplus in the current and capital account of the balance of payments. These developments are mirrored by significant deficits (capital outflows) recorded in the financial account, as well as by the fall in external indebtedness of both the private sector and the country as a whole. However, it is the poor performance of the economy regarding changes in income, consumption and investments – partly explained by deleveraging in the private sector – which underlies its external performance. Therefore, it makes little sense to rejoice over the surplus in the trade balance, while being unhappy about capital outflows and the low (decreasing) investment rate. These developments reveal different sides of the same story, where the various aspects are related to each other by macroeconomic accounting identities. While our paper aims to quantify these relationships in international comparison, it also makes the point that capital outflows should not be mixed up with “capital flight”; we found no evidence of the latter. We call attention to the fact that private investments, net of capital consumption, decreased to an extremely low level. Without a turn in investment activity, there is no hope for maintaining export growth and revitalizing domestic demand. However, the growth in investments is likely to decrease net exports, which may be a drag on economic growth.