A vidéki térség összetett, sajátos jellemzőkkel bíró gazdasági, társadalmi és természetiudegység. Ugyanakkor a téregységek heterogenitása rendkívül szembetűnő.udA vidéki gazdaságok problémáinak megoldása, nehézségeinek felszámolása gazdasági,udtársadalmi és környezeti értelemben szükségessé teszi azok elméleti szintűudvizsgálatát, teoretikus absztrakcióját is.udÚj koncepciók kialakítása és a vidéki gazdaságok működésének adekvát elméletiudértelmezése egyrészt interdiszciplináris megközelítést igényel, másrészt – a közgazdaságtanudkeretein belül – a különböző jelenségek analízise és magyarázata feltételeziuda tér-, a környezeti és az intézményi közgazdaságtan eszközeinek együttesudhasználatát.udAz integrált vidékpolitika keretében megfogalmazott célok, melyek különbözőudcélzott és „személyre szabott” intézkedések végrehajtásával valósítandók meg, általábanudnem teljesíthetők egyszerre, tekintettel arra, hogy ezek a célok sok esetben egymássaludtöbbé-kevésbé versenyző célok. Ezért döntést igényel, hogy melyik cél élvezudmagasabb prioritást: a gazdasági vagy a környezeti célok megvalósítása. A maximalizáltuderedmény innovatív gondolkodásmódot, innovatív, esetenként kreatív szakpolitikaiudmegközelítést tesz szükségessé annak érdekében, hogy a kompetitív gazdaságiudteljesítmény és az ökoszisztémák túlélése között megtalálják az arany középutat.udA KAP-reform ismeretében a 2. tengely vonatkozásában elmondható, hogy a 2013udutáni időszakban a vidékfejlesztési politika többé-kevésbé hordozza a fent vázolt paradigmaudjegyeit. Az uniós szintű közös stratégiai keret és a nemzeti szintű partnerségiudmegállapodások révén a vidékfejlesztési és egyéb politikák jobb összehangolásáraudkerül majd sor. A tagállamok és a régiók az intézkedések uniós szinten meghatározottudmenüjéből választva saját igényeikhez szabhatják többéves programjaikat, a lehetőudlegjobban kiaknázva ezzel saját vidéki térségeik adottságait és a korábbinál jóval nagyobbudmértékben hozzájárulva az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.
展开▼
