Mata Hariról az alábbiakat vetette papírra Hahner Péter történész: „Az ügyész minden idők legnagyobb kémnőjének nevezte, s az utókor, úgy látszik, elhitte ezt.” Szavaival nehéz vitatkozni: Mata Hari, eredeti nevén Margaretha Geertruida Zelle Hollandiában született egy kalapos gyermekeként, majd egy brit tiszt feleségeként került Jávára és Szumátrára. Külseje (kreol bőr, sötét haj) inkább illett ehhez a környezethez, mint szülőhazájához. A sikertelen házasság és egyik gyermekük halála után az elvált nő Európába tért vissza, ahol Mata Hari művésznéven lett táncosnő — meglehetősen későn, harmincévesen. Nevének jelentése: a hajnal szeme, azaz a nap. Az alakja köré szőtt legenda ekkor kapott lábra, mert ő maga is különféle misztikus híreket terjesztett, így például ázsiai származást „kreált” magának. A világháború idején csakugyan belekeveredett a kémkedés világába, azonban ma már azon nemigen folyik vita, hogy kémként semmi komoly eredményt nem ért el, működése voltaképp kudarc volt, pere pedig inkább koncepciós per, személyével példát statuáltak.udHalála után legendája még jobban megerősödött, olyan sztárok játszották el szerepét filmen, mint Asta Nielsen, Greta Garbo, Marlene Dietrich, Jeanne Moreau és Sylvia Kristel, e filmek pedig még inkább a legendák fényébe emelték alakját. Magyar nyelven már 1925-ben regény jelent meg róla Szántó György tollából, némileg meglepő módon az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. De alakja mind a történészeket, mind a művészeket foglalkoztatta: 1985-ben Kronstein Gábor a Históriában, 2005-ben Hahner Péter a Rubiconban írt róla történeti cikket. A legismertebb hazai interpretáció azonban talán Hobo (Földes László) nevéhez fűződik, aki Mata Hari című számának refrénjével hozta be ismét a köztudatba a kémnőt: „Mata Hari szeress belém!”. Hogy személye nem érdektelen továbbra sem, azt az is mutatja, hogy az interneten ma megtalálható egy hír Várkonyi Mátyás „zenelapján”, amely szerint készülőben van róla egy kémopera. Összességében sajátos dolog, hogy táncosnőként vélhetően ma már jóval kevésbé emlékeznének rá, ha nem kémként végzik ki: miközben nemhogy mesterkém nem volt, hanem ebbéli tevékenysége csupán egy próbálkozás volt részéről, ami nem is volt sikeres. Kronstein Gábor szavait érdemes megfontolni: „Mata Hari — mint sok más kalandor — hazardőr természet volt. Túlságosan bízott magában akkor is, amikor hozzá képest túl hatalmas erőkkel kezdett játszani. Ezek az erők végül is elsodorták. Abból viszont, aki a könynyelműen felidézett veszedelmek áldozata lesz, aligha válhat tragikus figura. Mata Hari halála így nélkülöz minden mélyebb tanulságot, legföljebb azon tűnődhetünk, milyen kevés értékkel beéri az utókor, ha mítoszt akar teremteni a maga kedvére.”ud
展开▼
