Szellemi Kulturális Örökség = fenntarthatóság? A mohai tikverőzés megőrzése a 21. században

摘要

A mohai tikverőzés napjainkban is élő farsangi népszokás, mely 2011-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. Az örökségvédelem azonban nem jelent állandóságot, és számtalan folyamatot indít el mind a szokásgyakorló közösség, mind a szokást „fogyasztó” közönség részéről. Az elmúlt 2-3 évben bekövetkezett változások azt bizonyítják, hogy az "örökségesítés" szükségszerű folyamata elősegíti a közösség identitásának megerősítését, ugyanakkor sérülékennyé is teszi azt, mert a reprezentációs igény felerősödése magában rejti azt a veszélyt, hogy a szokás egyre inkább elidegenedik az őt fenntartó közösségtől, és kiüresedett látványosságként él tovább.