Jelen tanulmány a Császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisában rögzített névszói morfoszintaktikai, s azon belül is elsősorban az esetrendszer átépülésére vonatkozó adatok elemzésével foglalkozik azzal a céllal, hogy feltárja az egyes adattípusok belső megoszlásainak esetleges területi különbségeit. A Herman József által kidolgozott módszertannal végrehajtott vizsgálat kimutatja, hogy a kiválasztott római provinciák (Moesia Inferior, Moesia Superior, Dalmatia, Venetia–Histria és Gallia Narbonensis) szignifikáns területei és időbeli különbségeket mutatnak az esetrendszer fejlődésében. A kései szakaszukat tekintve Gallia Narbonensis és Venetia–Histria dialektológiailag egy olyan övezetbe sorolható, ahol a klasszikus nyelvváltozat öt esetéhez képest már csak két eset létezett, mégpedig az ófrancia és óprovanszál típus szerint. Dalmatiában viszont a balkáni típusú kétesetes névszóragozás előzménye mutatható ki. Moesia Inferiorban és Superiorban egy háromesetes rendszer alakult ki, de a késői feliratos anyag csekély volta miatt nem állapítható meg, hogy e két szomszédos terület milyen irányba fejlődött volna tovább: a Gallia Narbonensis-i és Venetia–Histria-i fejlődés által megtestesített galliai típus, avagy a Dalmatiai alakulás által képviselt balkáni típus irányába.
展开▼
