A humán és a patkány húgyhólyag purinerg és kolinerg jelátviteli útvonalainak szerepe a hólyagkontrakció szabályozásában = Cholinergic and purinergic signalisation of the regulation of micturition in human and rat urinary bladders

摘要

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az atropin jobban gátolja mind a spontán hólyagkontrakciókat, mind a téringerléssel kiváltott választ idősebb patkányok húgyhólyagjában. Ráadásul a hólyagcsúcs atropinérzékenysége fokozottabban csökken az életkor előrehaladásakor. Ezzel párhuzamosan a carbachol stimuláló hatása hasonló életkor és hólyagterület függést mutat. Az alfa-beta-metil ATP hatásának életkorfüggése alternál az előzőekkel, ami a purinerg jelátvitel jelentőségének fokozódását mutatja az idősebb állatokban. A bemutatott kísérletek klinikai jelentősége kettős. Egyrészt az adatok alapján úgy tűnik, hogy a húgyhólyag telődés és ürülés szabályozásának klasszikus leírását felül kell vizsgálnunk. Másrészt a 2-3 hetes patkány húgyhólyag az un. „túlstimulált” hólyag (overactive bladder) kórképét mutatja. Ennek következtében a patkány hólyag szabályozási folyamatainak feltérképezése, mint állatmodell, alapvető jelentőségű lehet az emberekben kialakuló „túlstimulált” hólyag mechanizmusának megismerésében és terápiájának továbbfejlesztésében. | In summary, we can say that the atropine has more inhibitory effect both spontaneous and evoked bladder contractions in aged rats. The atropine sensitivity of the urinary bladder’s dome is greater decreases in aged animals. In parallel, the stimulatory effect of carbachol shows similar age and bladder area dependence. The age dependence of the alpha-beta-methylene ATP’s effect shows opposite tendency, which means that the purinergic signaling more significant in the older animals. The clinical significance of the presented experiments is double. First, based on the presented data the classic description of the regulation of filling and emptying of the bladder should be re-examined. On the other hand, the 2-3 weeks old rat urinary bladder shows the picture of overactive bladder. As a result, the mapping of rat bladder regulatory processes, such as animal model, may be essential for us to understand the mechanism of “overactive"" bladder and for the further development of therapy.