Balatoni nagyfelbontású (egycsatornás) szeizmikus szelvények szedimentológiai, sztratigráfiai értelmezése és korrelációja a Balaton környékén felszínen kibukkanó üledékekkel = Sedimentological and stratigraphical interpretation of ultrahigh-resolution (single-channel) seismic profiles acquired on the Lake Balaton and their correlation with outcrop data

摘要

Célunk a Balaton holocén iszapja alatt és a környékén felszínen található pannóniai összlet őskörnyezeti és integrált sztratigráfiai értelmezése volt. Következtetéseink terepi szedimentológiai, paleontológiai észleléseken, fúrási adatokon, geoelektromos és földradar méréseken, kísérleti terepi gammaszelvényeken, valamint ultra-nagyfelbontású, kb. 25 m behatolású, vizi szeizmikus szelvények értelmezésén alapulnak. A Pannon-tó "Bakonyi-félsziget" alkotta peremén, a tó kialakulásának transzgressziv fázisában a parthomlok erősen mozgatott vízében fövenypartokon, öblökben és jelentős üledékbehozatalt jelző, ám lokális anyagból épülő Gilbert-deltákon ülepedett a Kállai Homok. Ezzel egyidőben a hullámbázis alatti mélységű nyíltvízben Száki Agyagmárga halmozódott fel. A tó fejlődésének regresszív szakaszában ettől jelentősen eltérő őskörnyezet alakult ki. Az Alpok-Kárpátok felöl érkező üledékkel a Kisalföld medencéjének feltöltése után, a Dunántúli-középhegység sekély vízzel borított öve is feltöltődött, kiterjedt deltasíkság formájában. Gazdag és változatos nyíltvizi faunával jellemezhető homok-aleurit a deltaelőtér hullámbázisnál alig mélyebb vizében Somlói Formációként ülepedett. A delta torkolatok előreépülésével a síkságon öblök képződtek, melyek rétegsorát a rövid idejű, néhány méteres tószintváltozások és a gyakori torkolat-áthelyeződések során kialakuló, ősmaradványtartalommal párhuzamosan változó aleurit-finomhomok-huminites agyag ciklusok épitik fel (Tihanyi Formáció). | The objective was paleoenvironmental and integrated stratigraphical interpretation of the Late Miocene Lake Pannon deposits that underlie the Holocene mud of Lake Balaton and are exposed in the vicinity of that lake. Conclusions are based on sedimentological and paleontological observations in the field, well data analysis, geoelectric and GPR measurements, pilot studies of gamma ray in outcrops, and ultra-high resolution seismic images. The sedimentary history of Lake Pannon along the southern margin of the Bakony peninsula was controlled first by transgression, then by intense regression. During the transgressive interval, sand and gravel (Kálla Fm) were deposited in Gilbert-type deltas built from local sediment sources, and in the strongly agitated shoreface to foreshore of embayments. At the same time, the Szák Claymarl was deposited in sublittoral environments. By the second phase, however, the paleogeography had considerably changed. Sediments originating from the Alps and Carpathians filled the Kisalföld basin and then levelled the shallow basins of the Transdanubian Range by deltaic deposits. In the prodelta, below the wave base, silt and sand of the Somló Fm were deposited. This environment was characterized by rich and diverse brackish-water fauna. The interdistributary bays of the deltaplain were filled by cyclic repetition of silt-fine sand-huminitic clay, controlled by high-frequency, low-amplitude lake level changes and frequent channel avulsions (Tihany Fm).