A galaktikus és extragalaktikus háttérsugárzás infravörös vizsgálata = Infrared studies of the galactic and extragalactic background radiation

摘要

Kutatásunk célja az ESA csillagászati mesterséges holdja, az Infrared Space Observatory (ISO) 1995. novembere és 1998. áprilisa között végzett 2-240 mikrométeres hullámhosszú háttérméréseinek feldolgozása, a bolygóközi és a galaktikus előtérkomponensek valamint a kozmológiai eredetű extragalaktikus infravörös háttérsugárzás tanulmányozása. Eredményeink: (1) Adatbázisokat állítottunk fel az ISOPHOT legjobb minőségű infravörös háttérméréseiből; (2) Jelentősen javítottuk az ISOPHOT felületi fényesség fotometriájának kalibrációját; (3) Az így újrakalibrált ISOPHOT méréseket szisztematikus összevetettük a COBE/DIRBE hold eredményeivel és kimutattuk, hogy nincs jelentős különbség a két fotometriai rendszer között; (4) Analizáltuk az állatövi fény közép-infravörös színképét. A színkép térbeli változásait pusztán geometriai okokkal magyarázni tudtuk; (5) Kifejlesztettünk egy modellt a kisbolygó populáció infravörös emissziójának statisztikus leírására; (6) Fourier analízis segítségével tanulmányoztuk a galaktikus cirrus emissziójának térbeli szerkezetét, és váratlan függést találtunk a terület abszolút fényességétől; (7) Kimutattuk, hogy a csillagközi por emisszivitása függ a porszemcsék hőmérsékletétől; (8) Elsőként beépítettük az aszteroidák által okozott konfúziós zajt a modellekbe. Az adatbázisaink jelenleg folyó újraprocesszálása új szoftvercsomagunkkal lehetővé teszi a háttérsugárzás komponensekre bontását. | The aim of our project was to collect, calibrate and analyse measurements of the infrared sky brightness obtained by ISOPHOT the photometer on-board ESA's Infrared Space Observatory. Our main results are the following: we (1) built up databases of sky observations using data obtained in the most reliable ISOPHOT observing modes; (2) made significant improvements in the surface brightness calibration of ISOPHOT; (3) compared the surface brightness values with those derived from COBE/DIRBE and showed a good agreement; (4) analysed the mid-infrared spectrum of the zodiacal light, and found that the spatial variations of the spectrum can be explained by geometrical effects (no need for changing dust properties); (5) developed a new model for the statistical description of emission from the asteroidal population; (6) performed Fourier analysis of infrared maps of galactic cirrus clouds and showed that the spectral index unexpectedly depends on the surface brightness; (7) proved that the emissivity of interstellar dust grains changes with temperature; (8) produced confusion noise estimates for different space instruments (asteroidal component is also included). The bulk reprocessing of the sky measurement databases using our new software provides a good basis for the reliable separation of components of the infrared sky brightness.