A BÍRÓI ÉRVELÉS ÖSSZEHASONLÍTÓ TANULMÁNYOZÁSA: Jogi kultúrák és jogászi gondolkodásmód összefüggése = THE COMPARATIVE STUDY OF JUDICIAL ARGUMENTATION: The Connection between Legal Cultures and the Legal Mind

摘要

A kutatás a jogot folyamatként láttatja, mely professzionális hatósági diskurzusban bontakozik folyvást ki, normativitásra utaló s e diskurzust mindenkori alakulásában mederbe terelő objektivációk, mint textualizált jelzések nyomán. E konglomerátum jéghegyének látható csúcsa "a jog", amelynek szükségképpeni megvalósulását sugallja a háttérből voltaképpen mozgató tömb, mint mindenkori aktualizálásában újra megvalósító demiurgoszi teremtő, a bírói érvelés eredményeként. Ennek mikéntje viszont a jog össztársadalmi vállalkozása mögött álló, öröklötten minden egyes aktusával tovább fejlődő (rekonvencionalizáló) kultúra által hordozott hagyományban rejlik. A különféle társadalmi praxisokban az azok begyakorlottsága s rutinírozottsága mögött megbúvó (mert általuk kifejlesztett) társadalmi diszciplína fegyelmező ereje teszi lehetővé, hogy a textuális jogi objektivációk önmagukban bizonytalan, többértelmű, homályos, voltaképpeni kriterialitásra alkalmatlan jelzései ebben a mozgás-összességben mégis harmonikus koordináltságot, a soha nem szűnő össztársadalmi méretű edukáció és szocializáció eredményeként előálló viszonylagos, ám praktikus megítélésében mégis megbízható gyakorlatot eredeztethessenek. Jelenkorunk posztmodernitása a jogban is csupán egy végső statisztikai valószínűséggel, a stochasztikus folyamatokban munkáló autopoietikus erők összhatásának tendenciális végkifejletével jellemezhető, bármiféle bizonyossághoz bizonytalanságok tömegén keresztül érkező összetettséget mutat. | Law is eventually seen as a process continuously unfolding from professional authoritative discourse upon the basis of objectivations that are taken as textual signals demanding normativity when they channel the discourse within definite webs at any time. The visible top of this conglomerate's iceberg is provided by 'the law', while its necessary realisation is asserted by the genuine motive force working in the background, that is, by the act of demiurgic creation restating law through its actualisation by each act of implementation as a concrete result of the judicial reasoning. All its internal functioning is defined by tradition carried by the underlying culture instantly reconventionalised. The disciplining force rooted in various routinised social practices makes it possible that signals issued by textual legal objectivations can in the total movement generate (their ambiguously fuzzy nature notwithstanding, unable to provide criteriality) some harmoniously co-operative and reliable praxis, out of all-social education and socialisation. Accordingly, post-modernism will reveal law as complex entity reaching certainty through sets of uncertainty and characterised by the tendential end of total effects of autopoietic forces, operating with statistical probabilities in stochastic processes.