The ownership and allocation of tradable CO2 permits in Hungary ----- Its title in Hungarian: A forgalmazható szén-dioxid kibocsátási jogok allokációja Magyarországon

摘要

In view of the obligations undertaken by Hungary in the Kyoto Protocol, as well as the need to meet the requirements of the EU regulation intended to foster the implementation of reducing greenhouse gas emissions through an EU-wide cap-and-trade system, Hungarian authorities will soon have to decide on the highly sensitive question of how emission rights among regulated firms should be allocated. Because different distribution methods might result in substantially different outcomes on the financial situation of firms, how the ownership of allowances should be transferred to regulated companies is one of the most heavily discussed questions. Moreover, emission rights of different countries under the Protocol might be of high value for the governments of countries which are likely to become net sellers at the allowance market and possess extra amount of assigned emission units over their actual emissions (so called “hot air”), so the issue of who should benefit from the possible gains also arises. This paper suggests a theoretically desirable solution to the problem in view of the delineating EU regulation and the common arguments for and against the free allocation of ownership rights to firms. Given that the outcome of the proposed solution is difficult to reach through actual regulation, we also discuss the practical feasibility of the suggested way of allocation.ud-----------------------------udA kiotói vállalások teljesítésére irányuló európai szén-dioxid kibocsátási kvóta kereskedelmi rendszerben való részvételi kötelezettség miatt hamarosan döntenie kell a magyar hatóságoknak arról, hogyan történjen a szennyezési jogok kezdeti allokációja a szabályozás által érintett hazai vállalati körben. Mivel a különböző kiosztási módok igen eltérő hatással lehetnek a vállalatok anyagi helyzetére, a kezdeti allokáció kérdése a szabályozás igen kényes, sokat vitatott pontja. Mivel Magyarország a kiotói egyezményben meghatározott kibocsátási limithez képest jelenleg többlet emisszióval (un. forró levegő), valamint jelentős elhárítási potenciállal rendelkezik, nagy valószínűséggel nettó eladóként fog fellépni az egységes európai piacon. Felmerül tehát a kérdés: Ki részesüljön az emissziós jogok birtoklásából származó esetleges haszonból? A tanulmány egy elméleti megoldást javasol a kiosztás problémájára a formálódó EU szabályozás által megszabott keretek, valamint az ingyenes allokáció mellett és az ellen felhozott érvek figyelembevételével. Mivel az elméleti megoldás igen szigorú kezdeti feltevésekre épül, a dolgozat a javasolt módszer gyakorlati alkalmazhatóságának kérdésére is kitér.