A túl- és az alulképzés bérhozama 25 európai országban (Returns for over-education and under-education for 25 European countries)

摘要

A tanulmányban 25 ország, kétezres évek közepi állapotot tükröző, reprezentatív keresztmetszeti mintáin egyrészt a Duncan-Hoffman-féle modellre támaszkodva megvizsgáljuk, hogy adatbázisunk milyen mértékben tükrözi az illeszkedés bérhozamával foglalkozó irodalom legfontosabb empirikus következtetéseit, másrészt - a Hartog- Oosterbeek-szerzőpáros által javasolt statisztikai próbák segítségével - azt elemezzük, hogy a becslések eredményei alapján mit mondhatunk Mincer emberitőke-, valamint Thurow állásversenymodelljének érvényességéről. Heckman szelekciós torzítást kiküszöbölő becslőfüggvényén alapuló eredményeink jórészt megerősítik az irodalomban vázolt legfontosabb empirikus sajátosságokat, ugyanakkor a statisztikai próbák az országok többségére nézve cáfolják mind az emberi tőke, mind az állásverseny modelljének empirikus érvényességét. / === / Using the Duncan–Hoffman model, the paper estimates returns for educational mismatch using comparable micro data for 25 European countries. The aim is to gauge the extent to which the main empirical regularities shown in other papers on the subject are confirmed by this data base. Based on tests proposed by Hartog and Oosterbeek, the author also considers whether the observed empirical patterns accord with the Mincerian basic human-capital model and Thurow's job-competition model. Heckman's sample-selection estimator shows the returns to be fairly consistent with those found in the literature; the job-competition model and the Mincerian human-capital model can be rejected for most countries.